NINCS RAKTÁRON, NEM RENDELHETŐ
A magyar bor útja című reprezentatív könyv készítése során az alkotók a Kárpát-medence minden mai és hajdan volt magyar borvidékét bejárták, s Somlósi Lajos fotóművész többezer fotót készített a történelmi Magyarország hatalmas területén.
A hézagpótló, összefoglaló-szintetizáló, a hazai könyvpiacról eddig sajnálatosan hiányzó bormonográfia Ambrus Lajos író és Csoma Zsigmond agrártörténész közös munkája teljes egészében végigköveti a történelmi és a mai Magyarország szőlőtermesztési rendszereit és kultúráját. Bemutatja a történelmileg meghatározott, tájegységek szerinti borvidékeket, azok múltját és jelenét, a termesztett szőlőfajtákat, a telepítést, a művelési módokat és a borkészítést is.
Ezt a kultúrtörténeti diszciplínát magyar nyelven ekkora terjedelemben és ilyen mélységű attitűddel, efféle átfogó igénnyel eddig senki nem dolgozta fel – a szerzők többéves kutatómunkája és publikációs tevékenysége nyugszik benne. (Csoma Zsigmond akadémiai doktor, a borászat nemzetközileg is jegyzett kutatója, Ambrus Lajos író Kertmagyarországról közölt írásai finom intellektuális-metafizikai távlatot kínálnak egy totálisabb, de mélyebb természeti világkép megértéséhez.) A két szerző szövegei párhuzamosan tördelve olvashatók. Dr. Csoma Zsigmond nagyívű bortkultúrtörténeti irásait Ambrus Lajos derűs, életközeli esszéi egészítik ki – megemelve a kötetet az irodalmi értékek irányába.
Kellő súllyal foglalkozik a könyv a talán kevésbé frekventált termőhelyekkel is, hisz azok a tradicionális magyar szőlőkultúra szerves részét képezik. A magyar borkultúra fejlődési ívét oly módon rajzolja meg, hogy nem szakad el a magyar borkultúra magyar valóságától. A kifejezetten erre a célra készült fotók segítségével láttatja a szőlőhegyi táj részleteit, a pincék titkait, a népi építészet egyre fogyó emlékeit, a korszerű borászatokat és a mindinkább szaporodó kiváló termelőket. Nem titkolja el a szívós és kemény munkát, de a bortermelés poétikáját sem. Szakszerű, de szépírói kvalitással megírt szövegeihez alkalmazkodik az illusztrációs anyag és a könyvterv is (Sellyei Tamás Ottó többszörösen díjazott grafikusművész munkája).
A színes fotókat, archív anyagokat tartalmazó album összefoglaló jellegű (Erdélytől Tokajon át az Alföldig, Villánytól a Balatonfelvidéken át Somlóig vagy a ruszti–pozsonyi borvidékig ível tárgyalandó területe), modern szemlélete pedig minden tekintetben állja az európai színvonalú, hasonlóan összefoglaló munkákkal a versenyt. Az országszerte terjedőben lévő borturizmust és borászatot annyiban népszerűsíti, hogy a borhoz kapcsolódó művészettörténeti, szakrális–népi–gasztronómai szokásokat is megeleveníti. A históriai múltban vagy a jelenben való gyönyörködés mellett számos naprakész információval szolgál.
Az egész munkát korszerű, ökológiai és természeti világképen alapuló szemlélet jellemzi. A szerzők és a Kiadó pontosan tudják, hogy a magyar bor számára enélkül nincs reform és felemelkedés, nincs értelmesen elgondolható jövő és nincs nemzetközileg is értékelhető minőség.