A KÖNYV A "KALAUZ TURISTÁKNAK ÉS TERMÉSZETBARÁTOKNAK" SOROZAT TAGJA.
Vízjárta, víz alakította tájék. A Rába, a Répce és a Marcal ma szerényen megbúvik az ártéri ligeterdők koszorújában, a sík vidékből kimagasodó kőris, éger, gyertyán, feketenyár és fehér fűz tövében. Pedig hajdan kemény, férfias küzdelem zajlott itt a víz ellen, a puszta létért. Ma viszont felfedezésre vár a látszólag egyhangú kulturtáj. Szántóföldek és gazdag legelők simulnak a csendes, eldugott falvakhoz. Szorgalmára mindig is joggal volt büszke a rábaközi ember, aki nemcsak a gazdag néphagyományt teremtette meg, de felépítette Árpás, Csorna, Rábaszentmiklós és Szilsárkány lélekmelengető templomait. A térség nemessége sem csak a harcban jeleskedett, hisz Beled, Szany, Farád vagy Rábasebes kiskastélyai építkező, boldog békeévekről regélnek. Korunk embere pedig nem tehet mást, megtekint mindent, elcsodálkozik, és az élménydús nap után elüldögél a folyóparton. Csobban a víz: ugrik a béka, a hal vagy a vidra. Zizeg, zsong a fő: surran a pók, a gyík, rebben a lepke, a szitakötő. És korunk embere rájön a csend lényegére: érzékeli a csend hangjait.