Az én szőlőhegyem című regény a széppróza és az esszé sajátos műfaji keveredése: egyszerre különös fikció, vagyis mesélhető történet, mozaikszerű töredékességével együtt, valamint a valóság egy darabjának („a szőlőhegy”) geográfiai, botanikai, ampelográfiai, históriai stb. megjelenítése.
A műben a „szőlőhegy” miniatűr, anyagszerű lokalitás és Kárpát-medencei univerzalitás is – olyan azonosítható helyszínekkel, mint a középkori Gyula környéke, a Somló, a szlovákiai Bazin, a Kiskunhalas környéki homokvilág. Vagy a Vas megyei szőlőtermő vidékek.
A mű szereplőit és helyszíneit a könyv egyetlen posztmodernnek nevezett gesztusával egy AMBRUS Lajos nevű fényképész működése fogja át, aki valóságos személy volt, m. királyi gazdasági főtanácsos és az első magyar természetvédelmi monográfia, Kaán Károly nagyhírű, 1932-es könyvének éles szemű fotográfusa.